Április-re kiválasztott ige
Biztosan mindenkinek volt már olyan élménye, amikor nekikezdett valaminek, amitől semmi jót nem várt, végül mégis jóra fordult a dolog. Talán tartottunk egy beszélgetéstől, mert nem volt remény a megegyezésre; netán kedvetlenül indultunk elintézni valamit, mert az úgyis kilátástalanul sokáig tart majd; vagy éppen csak azért mentünk el egy rendezvényre, mert illő volt ott megjelennünk. Így indultak a dolgok, de mikor túl voltunk rajta, felszabadultnak, mi több, boldognak éreztük magunkat. Mert akitől tartottunk, kedvesen fogadott, és sikerült megbeszélnünk a dolgot; mert mindenki segítőkész volt, és hamar végeztünk ügyünkkel; mert az összejövetelen egy régi, kedves ismerőssel futottunk össze, akivel jót beszélgethettünk. Mindegyik esetben szükség volt egy apró, de annál lényegesebb mozzanatra, mely nem rajtunk múlott, s végül jó irányba fordította a dolgokat.
Az újszövetségi ige szavai Jézus búcsúbeszédeiben hangoztak el. Nem titkolja el tanítványai előtt, hogy mi vár még rájuk: szomorkodni fognak, át kell élniük Mesterük elvesztését, halálát, s nem tehetnek ez ellen semmit. Ez azonban nem jelenti a véget, van folytatás, az el nem múló és el nem vehető öröm megszületése a Jézust követők szívében azáltal, hogy ő újra eljön. Mindez nem emberi teljesítményük következménye, nem a lezárult gyászmunka eredménye, hanem az, hogy Jézus az övéit a továbbiakban sem hagyja magára, beteljesíti mindazt, amit Jeremiás prófétán keresztül Isten már évszázadokkal ezelőtt megígért népének.
"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8, 31b)