Július-ra kiválasztott ige
Egész életemben küzdök. Igen, a sokféle rosszal, mely körülöttem van, de még inkább a rosszal, mely bennem van. Jólesik, hogy az apostol bölcs ötlettel lát el, hiszen a nagy küzdelemben néha elveszti az ember a józan ítélőképességét, nem egyszer az eszét.
Igen, erre a bölcsességre van szükség - lelkesedem fel -, de azután már vissza is zuhantam a realitásokba: nem is olyan egyszerű. Mindig találni valami jót, mellyel legalább egy kicsit ellensúlyozom. Ez amolyan sziszifuszi próbálkozás, kicsit izzadságszagú erőlködés. Ez az egész, úgy látszik, egy életen át megmarad kilátástalan harcnak...
Ilyenkor szokott segíteni, hogy az ószövetségi bölcsességet megoldja egy brilliáns újszövetségi ige a kegyelemről. De hiszem, ez a bölcsesség a kegyelem apostolától, Páltól van, mit segít itt az Ószövetség? Az evangéliumot azonban Isten oda rejti, ahova akarja. Most épp a zsoltárversbe: „[Uram,] ne engedd...” - itt a titok nyitja: kezében van a megoldás. Egyetlen betűt javítok, s minden értelmet nyer. Így volt: győzd le a rosszat jóval... Átírom nagybetűre, s elé teszem a határozott névelőt: a Jóval. S már van remény, van megoldás: ővele, a Jóval győzöm le. Így menni fog. A gazdag ifjúnak is azt mondta a Názáreti: „Miért mondasz engem jónak?”Egyedül Isten jó. Ővele legyőzöm. A Jóval a rosszat!
Vesztésre álló gyermekeidet, még engem is meg tudsz örvendeztetni egy felcsillanó reménysugárral. Nem a vesztes csapat tagja vagyok. Pedig már úgy tűnt, ezt a meccset „elbukjuk”. De Te, aki egyszer már kimondtad a győzelmi szót: elvégeztetett, s valóban győzelmet vettél, magad mellé veszel minket, és megengeded, hogy veled küzdjünk a külső és belső rossz ellen. Urunk, mi nem is akarunk hősködni, annak nem jó vége lesz. Mi szeretnénk veled maradni, veled küzdeni, veled győzni.
Ámen
"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8, 31b)