Június-ra kiválasztott ige
„Először sírsz - Azután átkozódsz.” És nagyon-nagyon kívánod a változást. Változni akarsz, jobb akarsz lenni, más akarsz lenni, újra és újra nekiveselkedsz. És nem megy. „Aztán megfeszíted - Körömszakadtig maradék erőd.” És próbálkozol. Nem egyszer, nem kétszer. Jó akarsz lenni, meg akarsz változni.
„S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!”
Aztán megint sírsz, megint átkozódsz, megint megfeszíted maradék erőd, és történik valami. És lassan rájössz, hogy a változás kulcsa Istennél van. Istennél, aki bármikor bárkit átformálhat, megváltoztathat és megajándékozhat. Még minket is. Még engem is.
Ezékiás király ezt jelenti ki Istenről: „Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.” Szépen lassan arra is rájössz, hogy még a megtérés, még az Istenhez való odafordulásod sem magadtól van. Nem tőled, aki annyira változtatni akarsz a helyzeteden. Nem tőled, hanem magától a kegyelem és irgalom Istenétől. „Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr...”
És akkor történik valami.
„Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.”
Eza magától: ez a kegyelem.
(Részletek Reményik Sándor Kegyelem című verséből.)
Urunk add, hogy életünk történéseiben újra és újra rájöjjünk, hogy Te kegyelmes és irgalmas Isten vagy!
Ámen
"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8, 31b)